A Freinet-pedagógia a Célestin Freinet (1896-1966) francia néptanító,  reformpedagógus által kidolgozott, Európa-szerte elterjedt reformpedagógiai koncepció. A Freinet pedagógia egy olyan összefüggő rendszer, mely az elmélet helyett a gyakorlatot helyezi középpontba hasznosítható tanácsokat, ötleteket, kérdésfelvetéseket tartalmaz a pedagógia gyakorlatával és alapelveivel kapcsolatban.

Ma a világ számos országában meghonosodott, élő gyakorlat ez a sajátos ötvözetű pedagógia. Hazánkban is népszerű és elismert; számos óvodában és több általános iskolában is adaptálták.

A XX. század világszerte bővelkedett újító szellemű nevelési-oktatási irányzatokban.

Célestin Freinet pedagógiáját az első világháborút követően alakította ki. Felismerte, hogy az iskola legfőbb feladata nem az ismeretek bemagoltatása, hanem a felismerés, a kutatás hogyanjának közvetítése, nem csak a tudás, hanem az új problémák felé való fordulás képessége a fontos. Modellje, mint didaktikai módszerek rendszere született, több éves iskolai gyakorlatában fejlesztette tovább, dolgozta ki az ún. „Freinet- technikáit”, melyek közül a legismertebbek többek között a szabad önkifejezés, a kísérletező tanulás, a természet megismerésére nevelés, a műhelymunkák, a munkára nevelés, a közösségi élmények - vagyis az aktív óvoda, iskola.

Hazánkban az 1990-es évek közepén több tucat óvodai csoport és általános iskolai osztály működött a Freinet pedagógia szellemében.

A Freinet-módszer célja az önkifejezés, önismeret, tolerancia és az önállóság fejlesztése már egészen kicsi kortól. A Freinet-óvodák legfőbb jellemzői, hogy esetükben a játék – munka – tanulás egységben van, nem válnak külön ezek a tevékenységek. Támogatják a gyermekek szabad önkifejezését (szabad rajzolás, hang- és zenekreálás, kézi vagy technikai alkotások, beszélgetés, testi önkifejezés, színházi játék), valamint valódi eszközökkel valódi munkát végeznek.

Magyarországon csupán elenyésző számú oktatási intézetben működik olyan csoport, ahol Freinet szemlélete szerinti oktatás/nevelés folyik. A fenti jellemzők mindegyik intézmény életébe mindennapjaiba szervesen beépültek.

A Freinet-pedagógia alapelvei természetesek és egyszerűek. Olyan gondolatokat tartalmaznak, mint például

- a gyermek jogainak és szükségleteinek tiszteletben tartása,
- a természet- és életközeliség,
- a nyitottság,
- támaszkodás a közösség segítő erejére,
- a tevékenység által történő tapasztalatgyűjtés, ismeretnyújtás és képességfejlesztés,
- az egyéni érdeklődés és fejlődési ütem tiszteletben tartása,
- a tevékenység önálló megválasztásának lehetősége,
- a szabad alkotás élményének feldolgozása, az önkifejezés szabadsága. 

A fejlesztés legfontosabb közegének magát az életet tekinti, vagyis a gyereket körülvevő kezdetben szűkebb, s idővel egyre táguló közvetlen társadalmi, természeti és épített környezetet. Mindent ezen keresztül és ebben ismer meg, s ebben talál rá az őt érdeklő újabb és újabb kihívásokra. Freinet pedagógiája az együttműködés pedagógiája.

Freinet francia reformpedagógus tanítóként dolgozta ki programját. A nevelésről, fejlődésről, fejlesztésről vallott nézetei azonban minden életkorra „lefordíthatóak” és érvényesek. Egy olyan, valóban nyitott rendszert hozott létre, mely alkalmazkodni tud a változásokhoz, az elvárásokhoz, magához az élethez. Az „egyszeri és megismételhetetlen” embert helyezte a központba, aki önálló egyéniségként eltérő tulajdonságokkal, képességekkel, fejlődési ritmussal, érdeklődéssel rendelkezik, és akit segíteni és támogatni kell abban, hogy kiteljesíthesse önmagát. 

Mi a Freinet-pedagógia lényege?

1. A szabad önkifejezés

Freinet szerint a gyermek magában hordozza fejlődésének, kibontakozásának, önmegvalósításának minden csíráját. A pedagógus dolga, hogy segítsen ezt tudatosítani, hasznosítani, gyarapítani. A gyermek megélt élményei, érzelmei, korábbi ismeretei alkotják élete alkotó elemeit, amelyek egyedi és gazdag lénnyé formálják. A pedagógus feladata, hogy a lehető legkevesebb kényszerrel hagyja a gyermeket szabadon megnyilvánulni, hogy éreztesse vele gazdagságát, és felismertesse értékeit. A gyermek önkifejezése csak akkor lesz szabad, ha bizalom és elfogadás övezi. Olyan légkörre van tehát szüksége, amelyben megítélés nélkül nyilvánulhat meg. Ez természetesen nem zárja ki a fejlődéséhez feltétlenül szükséges kritikát. A gyermeknek el kell tudni fogadni a különbözőséget, tudnia kell, hogy az igazság, mint olyan nem létezik, az csak egy állandó kutatási és megismerési folyamat közte és a többiek között.

2. A kísérletező tapogatódzás

Freinet szerint a tudás átadásának nem az a leghatékonyabb módja, amikor a "mindent tudó" pedagógus ismereteket közöl a "tudatlan" gyerekekkel. A tanításnak nem a tudás, az ismeretek átadása a kizárólagos célja. Sokkal fontosabb a kutatás, kísérletezés, a gondolkodási mód és a kritikai szellem elsajátítása. A kiindulás a gyerek természetes kíváncsisága: azért fog kutatni, keresni, mert szüksége van a megismerésre. "Ne itassunk olyan lovat, amelyik nem szomjas" - mondja Freinet. Amit a gyerek maga fedezett fel sorozatos próbálkozásai során, az fontosabb és mélyebb ismeretet jelent számára - hiszen maga szerezte -, mint az, amit készen kap. Minden tanulás kísérletező tapogatózáson keresztül zajlik, ami nem csupán módszer, hanem élettechnika is egyben.

3. A közösségi élet

A legfőbb érték e téren az együttműködés. A Freinet-pedagógia célja nem csupán a legtehetségesebbek fejlesztése, hanem az, hogy minden gyereket a legmesszebb vezessen a kiteljesedés terén, s ez a társaival együttműködve történjen meg vele. Az együttműködés által lehetőséget ad az egyénnek arra, hogy beilleszkedjen a csoport életébe. A többiek másságát elfogadva ritkábban kerül konfliktusba.

4. A természetközeliség

A gyerek optimális közege az, amelyben fizikailag, érzelmileg és szellemileg egyaránt kiegyensúlyozottan tud fejlődni. Erre városi környezetben, hagyományos óvodai-iskolai keretek között vajmi kevés lehetősége van. Ehhez hozzáadva a szülők egyre fokozódó leterheltségét megállapíthatjuk, hogy a mai gyerekek alig vagy soha nem tartózkodnak tartósan természetes környezetükben, a természetben. Azért hívjuk ezt a "természetes" környezetnek, mert itt lehet a gyerek önmaga különösebb veszélyek nélkül, ez a közeg ösztönzi szüntelenül a felfedezésre, a tapogatózó megismerésre, az önfeledt játékra. Víz, homok, agyag, füves rét: erre lenne a gyerekeknek szüksége. Sajnos ez legfeljebb falusi vagy kertvárosi közegben adatik meg nekik, ezért szükséges minden lehetséges eszközzel azon munkálkodni, hogy minél több "hasznos" időt töltsenek a gyerekek a természetben.

5. A Freinet-pedagógia középpontjában a gyerek áll

A fentiekből logikusan következik, hogy a Freinet-pedagógia középpontjában a gyerek áll. A gyerek személyisége kibontakoztatásának feltétele egy olyan közeg, amely épít a gyerek önállóságára, a pedagógus-gyerek partnerkapcsolatra és a csoport segítő erejére.

A gyerek a lehetőségeknek olyan terére vágyik, ahol

- a benne szunnyadó adottságokat optimálisan kibontakoztathatja
- a bizalom és a biztonság kellemes légköre veszi körül
- választ kaphat kérdéseire, szorongásaira, a felnőttek odafigyelnek rá
- egy gyerekekből és felnőttekből álló együttműködő közösség tagja lehet
- joga van a kezdeményezésre, a tevékenységek egyéni és közösségi megszervezésére
- lehetősége van kutatásra és kísérletezésre;
- természetes lelkesedése és dinamizmusa megerősítést kap
- ébren tartják a jobb megértéshez vezető kíváncsiságát
- támogatják azon erőfeszítését, hogy megtalálja helyét a közvetlen környezetében, ha kell, annak átalakításával
- a való világgal, az élő kultúrával találkozik, és maga is a kultúra létre-hozójává válik
- mindezt a kritikus nyitottság légköre veszi körül. 

6. Freinet-technikák

Ebben az összefüggésben technikáknak nevezzük azokat az alaptevékenységeket, amelyeknek ötvözete alkotja a Freinet-pedagógia gerincét. Ezeket egyrészt maga Célestin Freinet kísérletezte ki és építette fel, másrészt követői fejlesztették tovább a világ sok helyén, egymástól egészen eltérő körülmények között.

A szabad önkifejezés

Ez az egyik sarkköve a Freinet-pedagógiának. Az a feltételezés motiválja, hogy a gyerek személyiségének harmonikus kibontakoztatása érdekében lehetőséget kell kapnia önmaga szabad kifejezésére. Ennek sok fajtáját gyakorolják ezekben a közösségekben: szabad szövegalkotás, szabad rajzolás, szabad festés, szabad mozgás, zenélés stb. Ennek természetesen feltétele, hogy a bizalom olyan légköre uralkodjon a csoportban, ahol a gyerekek el merik engedni magukat, és nem félnek társaik vagy éppen óvónőjük meg nem értésétől. 

A beszélgetőkör

A beszélgetőkör általában a délelőtt napirendben rögzített közös tevékenysége a csoportban. A gyerekek a pedagógussal együtt kényelmesen elhelyezkedve kötetlenül beszélgetnek. Ez a technika rendkívül feszültségoldó. A beszélgetőkörben felmerülő témák, gondolatok gyakran képezik feladatok, projektek kiinduló pontját. 

A hagyományos keretek felbomlása

A hagyományos kezdeményezések szerkezete és teremelrendezés nem teszi lehetővé a fentiek megvalósítását, hiszen a keretek szabják meg sok esetben a tartalmat: matematikafoglalkozáson csak matematikával lehet foglalkozni. Ezek a szervezeti formák szűk teret biztosítanak a differenciálásra, az egyéni ritmus és érdeklődés figyelembevételére. Mindenekelőtt tehát felbomlik a hagyományos térszerkezet: a csoportszoba sokkal inkább hasonlít műhelyhez, mint hagyományos óvodai szobához. Szükség van könnyen hozzáférhető eszközökre, amelyek mindenki számára elérhetőek és bármikor használhatóak. Az asztalok és egyéb bútorok elrendezése nem az önmagáért való rendet szolgálja, hanem a tevékenységek sokféleségének megvalósíthatóságát. Szükség van mozgatható asztalokra és székekre (hiszen más elrendezést diktál a frontális, a kiscsoportos vagy az egyéni munka), polcokra a könyvek és egyéb segédanyagok számára, rakodófelületekre az eszközök tárolására, egy kényelmes, kellemes sarokra, ahol lehet pihenni, csendesen olvasni vagy játszani, és ahol a mindennapi beszélgetőkör is folyik. Szükségeltetik még olyan hely vagy falfelület, ahová a gyerekek munkái folyamatosan kikerülhetnek, így a hagyományos értelemben vett dekoráció elveszti funkcióját. A műhelymunkák szerkezetének, időtartamának kialakítása során a legfontosabb szempont az, hogy a gyerekek képesek legyenek elmélyülten, eredményesen tevékenykedni, létrehozni egy produktumot. 

Alkotás és tevékenység

A számos tevékenységfajta művelése közben a gyerekek produktumokat hoznak létre. Ezek jelentős része funkcióval bír, és beilleszkedik a csoport valamilyen közös produktumába. A Freinet-pedagógiai gyakorlat olyan tevékenységeket igyekszik szervezni, amelyeknek van valamilyen "értelme". A rutinszerű gyakorlás az alaptechnikák elsajátítása során itt sem elhanyagolható, de nem kizárólagos. 

A projektről

A projekt-módszer nem a Freinet-pedagógia találmánya, a XX. századi reformpedagógiák szinte kivétel nélkül alkalmazzák. Ha meggondoljuk, a modern élet egyre többször követeli meg a legkülönfélébb szakmák képviselőitől, hogy projekteket készítsenek. Maga a szó is állandóan jelen van életünkben. Mit is jelent? A "project" angol szó, eredetileg tervet, tervezetet jelent. A mai szóhasználatban ennél sokkal komplexebb jelentéstartalommal bír. Olyan tevékenységsort jelöl, amelynek során a projekt készítője körüljár egy adott témát, és azt minél több oldalról közelíti meg. Projektet a világ minden jelenségéről lehet készíteni, de lezárni voltaképpen sohasem, hiszen az ismeretek, információk halmaza folyamatosan bővül. A projekt-módszer lehetővé teszi a jelenségek komplex vizsgálatát, az egyes kiemelt részterületekben való elmélyülést, a többféle kutatási mód-szer alkalmazását, valamint az együttműködést a projekt többi résztvevőjével.

 

Források:

http://www.freinet.hu/

https://hu.wikipedia.org/wiki/Freinet-pedagógia

https://freinetnk.blogspot.com/

A Kincskeresők óvoda saját pedagógiai gyűjteménye, és a programja

 

Nyitva

  • Hétfő - Péntek :
    6.00 - 18.00
Telefon
+36 70 199 6841, +36 1 261 5120
Kapcsolat